2013. június 14., péntek

Cikk az új bloghelyen

Azok figyelmébe, akik esetleg még nem állították át a blogolvasót / könyvjelzőt az új címre, itt a link a legújabb cikkről, téma a szoptatás (továbbra is) :)
http://feszekalja.cafeblog.hu/2013/06/14/a-nyilvanos-szoptatasrol/

2013. június 12., szerda

Költözés

Sziasztok!

A blog alig kéthetes, de máris költözik.
Ezentúl a cafeblogon található meg, remélem ez senkinek nem okoz különösebb fennakadást, iratkozzatok fel ott is rá, és a facebook oldalon is követhetitek a friss cikkeket! (http://www.facebook.com/Feszekalja?ref=hl)
Az új cím: http://feszekalja.cafeblog.hu/
Köszönöm mindenkinek az eddigi olvasást, és találkozunk az új oldalon!

Csibe

2013. június 10., hétfő

Cukkinis-krumplis-baconos lepényke

Ma este új receptet próbáltam ki. Nagyon finom lett, így megosztom.





Hozzávalók:
3-4 kisebb cukkini
5-6 közepes krumpli
3 tojás
bacon
liszt
só, bors

Lereszelem a cukkinit és a krumplit nagylyukú reszelőn. Kis sóval megszórom, lecsöpögtetem. Hozzáadom a kis darabokra vágott bacon-t, a tojásokat és annyi lisztet, hogy kicsit sűrűbb legyen (kb. két jó marékkal). Sózom, borsozom és két kanálnyi olívaolajban kanállal lepényeket formálva mindkét oldalát pirosra sütöm.
Joghurtos szósszal tálalom (mint a tartármártás, csak majonéz helyett joghurt megy bele és kis metélőhagyma is).

Harminc hétköznapi ötlet, amit megtehetünk a környezetért

Összegyűjtöttem pár ötletet, amit a hétköznapokban, viszonylag egyszerűen, kevés energia-ráfordítással bevezethetünk és ami egyrészt csökkenti a háztartási hulladékokat, másrészt hozzájárul a környezet védelméhez. Nem kell feltétlenül sötétzöldnek lenni az alkalmazásukhoz. És ha csak egy-kettőt megfogadunk, mar akkor is tettünk valamit, ráadásul a pénztárcánk is megköszöni majd.



  1. A zöldségekből-gyümölcsökből az évszaknak megfelelőeket vesszük (számos táblázat van erről a neten), lehetőleg helyben termelteket és még jobb, ha közvetlen az őstermelőtől.
  2. Amit lehet, nagy kiszerelésben vásárolunk, sokkal kevesebb csomagolóanyaggal jár.
  3. Visszautasítjuk a plusz csomagolást (nejlonzacskót a zöldségesnél, cipős dobozt a cipőboltban).
  4. Ahova lehet, saját csomagolást viszünk, pl. tojástartót, tejesüveget a piacra.

  5. Ha mégis van megmaradt csomagolóanyag (dobozok, kartonok, flakonok), újrafelhasználjuk, játékokat, tartókat készítünk belőle, a Pinterest valódi kincsesbánya.
  6. A nem hordott, de már nem odaadható ruhákat is ezerféleképpen lehet újrafelhasználni, a net nyüzsög az ötletektől, pl. kiszakadt farmerból hátizsákot vagy zoknitartót lehet varrni.
  7. Ruhákat számos helyen lehet használtan venni, turikban, börzéken, Vaterán, olcsón, teljesen új állapotúakat is, gyereknek és felnőttnek egyaránt.

  8. Igyekszünk alacsony fogyasztású (A+ vagy A++-os kategóriájú) háztartási gépeket venni. Bar néha kicsit drágábbak, behozzak az árkülönbözetet 1-2 év alatt az alacsonyabb fogyasztással.
  9. 800 méternél kisebb távra nem ülünk autóba. Az egészségünknek is jót tesz a séta.
  10. Amiből lehet, moshatót használunk, legyen az pelenka, popsitörlő, zsebkendő vagy sminkletörlő kendő.
  11. A főbb elektronikai eszközöket egy kapcsolóval ellátott hosszabbítóra dugjuk, így este egy mozdulattal áramtalanítható a tévé, számítógép, DVD, box, stb.
  12. A mobiltelefon és egyéb töltőket mindig kihúzzuk a konnektorból, mert simán bedugva, a készülék nélkül is energiát fogyasztanak.
  13. A gyerekeket (is) rászoktatjuk, hogy ne hagyjak égve a villanyt, én egy időben nagy a VILLANY!!! feliratokat helyeztem el az ajtókon :-D
  14. Rendszeresen leporoljuk a lámpaburákat, illetve világos színűeket választunk. Egy sötét vagy poros lámpabura a kibocsájtott fény 75%-át elnyelheti.
  15. Olvasáshoz vagy kézimunkához helyi világítást, olvasólámpát használunk a plafonon lévő nagy teljesítményű izzó helyett (kaphatók mar napelemes-ledes változatok is, viszonylag olcsón).

  16. A gyerekek fürdővizét újra fel lehet  használni, pl. a foltos ruhák áztatásához (egyszerűen fürdés után beledobjuk a kádba kis mosószerrel vagy perkarbonáttal másnap reggelig).
  17. A csapokra-zuhanyrozsara pár forintért lehet kapni szűkítőfejet, ami a felére csökkenti a fogyasztást, kb. hasonló vízsugár-érzet mellett.
  18. Ha több gyerek együtt fürdik, a vízfogyasztás ezzel aranyosan felére-harmadara csökken.
  19. Érdemes a csapokat-zuhanyrózsát rendszeresen vízkőmentesíteni, egy pohár ecetbe áztatva az alkatrészeket.


  20. A lakásban felesleges a 22-24 fok, nem tesz jót a keringésnek sem, télen nappalra elég a 19-20 fok, éjszakára meg a 17-18. Egy pulcsit nem nagy dolog felkapni.
  21. Télen estefelé lehúzzuk a redőnyöket, így kevésbé hűl ki a lakás. Ha van ilyen, a napos oldalon szellőztetünk,  a reggeli órákban. Az ajtók elé érdemes "szivacskígyót" gyártani, ami remekül szigetel.
  22. Amit kidobnánk, pl. porfogó dísztárgyakat, ruhaneműket, bútorokat, érdemes egy freecycle-levelezőlistára feltenni (sok helyen van, ha nincs, itt az alkalom, hogy létrehozd), másnak meg hasznos lehet.
  23. Az éppen nem használt gyerekcuccok (mózeskosár vagy tricikli) vagy az alkalmilag használtak, pl síoverall, nyugodtan "foroghatnak" ismerősi körben.
  24. Főzéskor a lábosokat érdemes lefedni, hamarabb felforr a víz.
  25. Ha sütünk, érdemes több dolgot "zsinórban" megsütni, pl.  másnapi ebédet, kenyeret és sütit, így csak egyszer melegítjük be a sütőt.

  26. Kipróbáljuk a házi készítésű tisztítószereket: sokszor vannak olyan hatékonyak mint a boltiak és kevésbé szennyezőek. (sok-sok tipp itt: Naturmami)
  27. Lehet házi mosógélt is használni, nagyon jó visszajelzések érkeztek (recept Naturmaminal).
  28. Ne dobjunk ételmaradékot a csatornába (WC-be például).
  29. Rendszeresen leolvasztjuk a hűtőt, egy 2 mm-es jégréteg a fogyasztást 10%-kal növeli meg!
  30. Ha az élelmiszereket egy negyedórával a főzés előtt kivesszük a hűtőből, kevesebb energiát-időt vesz igénybe a főzés (nem kell pluszban felmelegíteni).

2013. június 7., péntek

Egy pohár víz

 
Egy, a stresszkezelésről tartott előadáson egy neves professzor a pódium felé tartott.

Felemelt egy pohár vizet, a közönség azt várta, hogy elkezd elmélkedni a félig tele és félig üres pohárról. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Mennyi a súlya ennek a pohár víznek?

A válaszok 100 és 250 gramm közt mozogtak.

Mire az előadó: Az abszolút súlynak semmi jelentősége. Minden attól függ, mennyi ideig kell tartanom a poharat. Ha csak egy percig, semmi gond. Ha egy óráig, fájni fog a karom. Ha egy napon át, a karom elzsibbad és nagyon fájdalmas lesz. A pohár víz súlya nem változik, de minél tovább kell tartanom, annál nehezebbé válik.
Az életben az aggodalmak épp olyanok mint ez a pohár víz. Gondoljanak rájuk egy pillanatig: semmi nem történik. Foglalkozzanak vele kicsit tovább és kezdenek fájdalmat okozni. És ha egész nap erre gondolnak, lezsibbadnak - képtelenek barmi mást csinálni. 

Jusson eszükbe letenni a poharat.

2013. június 5., szerda

Nem! Nem! Neeeeem!

Ugye, ismerős? Főleg ha két év körüli csemetéje van az embernek. Szóval hisztikorszak, nem-korszak, mini-kamaszkor, sokféleképpen nevezhetjük, a lényeg hogy addig angyali gyerekünk hirtelen dacos mini-kamasszá változva ellenszegül, aminek csak lehet, mindenre a NEM! választ adja és kedvünk támad szálanként kitépni az összes hajunkat.
Ami jó hír, hogy ELMÚLIK. Egy időre legalábbis (aztán majd jön más, és még utána a kiskamaszkor, nagykamaszkor..).


De addig is pár túlélési stratégia, ami nálunk bevált:

  • Döntsük el, mi az igazán fontos számunkra, ahhoz ragaszkodjunk, a többiben engedjünk.
    Például a fogmosás nem alkukérdés vagy a felöltözés, amikor kimegyünk. De az hogy a rózsaszín pulóvert vegye fel (akar kisfiúként is :)), vagy hogy száraz, napos időben gumicsizmában jöjjön, kit zavar?

  • Ne tegyünk fel eldöntendő kérdéseket (ezekre a válasz előre borítékolható), hanem inkább vezessük rá a gyereket, hogy mit szeretnénk.
    Tehát a Kérsz ebédet? kevésbé célravezető, mint a Nézd az órát, dél van, mit szoktunk ilyenkor csinálni?

  • Adjunk választási lehetőséget, de ne túl sokat (általában azt javasolják: annyit, ahány éves a gyerek)
    Pl. Szoknyát vagy nadrágot vennél fel ma? A robotos vagy a kutyás pulcsit kéred?

  • Parancs helyett kérdést tegyünk fel.
    Ha kinézel az ablakon, mit látsz? Esik. Mit kell felvenni, ha esik? És a gyerek általában boldogan szalad a gumicsizmáért, esőkabátért.

  • Adjunk lehetőséget az önálló gondolkodásra, cselekvésre.
    Tegyük az ő dolgait általa elérhető helyre. Hagyjuk, hogy használja is, pl. egy két éves simán odateheti a tányérját, evőeszközeit az asztalra, vagy előveheti a pelenkáját és a pizsamát.

  • Vegyük figyelembe a rítusokhoz, szokásokhoz, a dolgok helyéhez való szinte beteges ragaszkodását.
    Most alakítja ki a fejében a kategóriákat, az egyes dolgok helye (időben és térben) megnövekedett jelentőséget kap. Ha valamit máshova teszünk, másképp csinálunk, teljesen összezavarodik és ez hisztiként tör elő. Figyeljünk oda erre az igényére is, ez is elmúlik majd egyszer.

  • Hagyjuk önállósodni, segíteni, ez növeli az önbizalmát és elégedettebb lesz.
    Egy kétéves már nagyon sok mindenre képes, a mosogatógép kipakolásától a teregetésben való segédkezésig. Ha kiönti a vizet, hagyjuk, hadd törölje fel. Hasonlóan, a morzsákat is hadd seperje össze maga után. (Akkor is, ha utána titokban összesepregetünk "rendesen".) Ha van időnk, hagyjuk egyedül öltözni, vagy legalább kérjük ki a véleményét, hogy van-e szüksége segítségre vagy sem. 

  • Teljesítsük képzeletben a vágyait.
    Mi is sokszor álmodozunk lottónyereményről, pálmafás tengerpartról, csak mert jólesik. Sokszor a gyerek "akarom!!"-ja mögött is ilyen vágyak rejtőznek. Képzeletben teljesíthetjük is: Igen, de jó lenne, ha lenne itthon fagyi és degeszre ennénk magunkat belőle! Te milyet szeretnél? Epreset vagy csokisat? Igen, mindkettőt? Egy egész hegynyit? Egy fagyihegyet? Sokszor ettől megnyugszanak és továbblépnek. Vagy le is lehet írni egy papírra, lerajzolni, stb.

  • Tanítsuk meg a dühét levezetni.
    A hiszti-helyzetek jó része abból adódik, hogy a gyerek még képtelen verbalizálni az érzéseit. Egyrészt segítsünk ennek elsajátításában úgy, hogy mindig megadjuk az adott érzés nevét (Csalódottnak érzed magad, mert.. Szomorú vagy, mert...), másrészt mutassunk neki más düh-levezetési módokat, amik a hisztivel ellentétben számunkra is elfogadhatóak. Például csináljunk egy düh-párnát, amit szükség esetén püfölhet, vagy rajzoltassuk le a haragját, aztán engedjük meg neki, hogy széttépje apró fecnikre.

  • Amikor nemet mondunk, fogadjuk el az ezzel kapcsolatos negatív érzéseit.
    Hallgassuk meg a csalódottságát, elkeseredettségét. Ez talán a legnehezebb, mert úgy érezhetjük, megpróbál manipulálni és mert lelkileg megvisel a gyerekünk sírását hallgatni. De ha én szomorú vagyok, én is jobban szeretem, ha vigasztalóan átölelnek, mintha egyedül hagynak.
    A gyereknek joga van haragot érezni és ezt kifejezni. Amihez nincs joga, hogy másoknak fájdalmat okozzon ilyenkor, ekkor ha tudjuk, jó átölelni és megvárni, míg megnyugszik.

  • Inkább azt mondjuk meg, mit és hogyan kell csinálni, mint azt hogy mit NEM szabad.
    A Ha az utcán megyünk, maradj a járdán! sokkal kevésbé frusztráló, mint a Nem szabad lelépni az úttestre!

  • Sokszor hasznosabb nem elveszni hosszú magyarázatokban, hanem egyszavas mondatokban kifejezni, amit szeretnénk.
    Kicsit katonásnak tűnhet a stílus, de működik. A gyerek általában jobbat hallgat arra, hogy Sapka!! mint arra, hogy Vegyél fel sapkát, légy szíves, mert nagyon süt a nap kint, és különben napszúrást kapsz és beteg leszel.

  • Parancs helyett adjunk információt és bízzuk rá a következtetést.
    Menj felöltözni!
    helyett Tíz perc múlva indulunk.

  • Játsszunk legalább naponta egyszer birkózást és öleljük át a gyereket amikor csak engedi  / tudjuk.
    Ez növeli a biztonságérzetét és főleg ilyen mozgalmas időszakban mindkettőnknek szükségünk van rá.
Nem állítom, hogy ezen "trükkök" birtokában soha nem lesz egyetlen hiszti sem, de egy részüket meg tudjuk előzni. És nektek milyen további tippjeitek vannak?

2013. június 4., kedd

Meddig szopik a baba?

A minap olvastam egy érdekes tudományos cikket. Ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen hosszú a szoptatás biológiailag meghatározott időtartama.
Sokan "túlzásnak" tartják a WHO két éves ajánlását (persze nem kizárólagos szoptatásról van szó, hanem egyéb táplálékbevitel melletti szoptatásról), pedig a biológiai norma, tehát amíg a kisgyereknek szüksége van az anyatejre, túlmutat ezen a koron.

Szóval tulajdonképpen hány éves korban következik be a természetes elválasztódás? Azaz az igen széles skálán mozgó kulturális normáktól eltekintve vajon mennyi ideig szükséges az anyatej a kisgyerek szervezetének?



A szoptatás időtartama valóban igen változó, akar időben (több száz évvel ezelőtt 3-4 év, manapság átlag 1 év), akar a különböző kultúrák közti különbséget tekintve. Katherine A. Dettwyler antropológus a témában végzett kutatásai (A Time to Wean: The Hominid Blueprint for the Natural Age of Weaning in Modern Human Population) szerint a szoptatás egyszerre biológiai folyamat és kulturális tevékenység. A szoptatást tehát nem csak az egészségi és táplálkozási szempontok, hanem a kultúra a gyereknevelésről alkotott elvei és az anya és gyerek kapcsolatával kapcsolatos elképzelései is befolyásolják.

De ha ezt a kulturális szempontot figyelmen kívül hagyjuk, az elválasztódás ideje főként a genetika és az ösztönök függvénye. Ezért Dettwyler szerint a természetes elválasztódás biológiai idejének meghatározásához - hogy teljesen kiküszöböljük a kulturális behatást - a legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok megfigyeléséből kell kiindulni. Márpedig a genetikai állományunk 98%-ban közös a csimpánzokkal és a gorillákkal.

Sok nagytestű emlősfajnál, így a nagy majmoknál is, az elválasztódás akkor történik meg, amikor a kicsik megnégyszerezték a születési súlyukat. Az embergyereknél ez 3-4 éves korra történik meg. Más nagy emlősöknél azt tapasztalta, hogy a felnőtt súlyuk 1/3-at elérve választják el magukat. Az embereknél ez 6-7 év.
A felnőttkori testsúly és a szoptatás időtartama között is összefüggést fedezett fel. Például az emberszabású majmok tovább szoptatják az utódaikat mint az egyéb kisebb súlyú majmok. A felnőtt ember átlagsúlyát figyelembe véve így az embergyerek anyatejes táplálási időszaka 2,8 és 3,7 év közöttre jön ki.

A növekedés viszonylatában vizsgálva a kérdést több emberszabású majomfajnál azt figyelték meg, hogy az elválasztódás az első maradandó fogak megjelenésével esik egybe. Az embergyerekeknél az első maradandó fogak 5 és 6 év közt jelennek meg. Ezen kívül Dettwyler azt is megjegyzi, hogy az immunrendszer tejes érettségi fokának elérése is alapot szolgáltathat az elválasztódás időpontjának meghatározásához. Ez pedig 6 éves kor körül következik be az emberi fajnál. 
Végül a szaporodószervek fejlettségét figyelembe véve is meghatározták a természetes anyatejes táplálás hosszat. Egyes fajok a szexuális érettségig tartó időszak felénél választódnak el, ez az emberi fajnál 6-7 évnek felel meg. Másrészről a csimpánzoknál és a gorilláknál azt figyelték meg, hogy a terhesség hosszat hatszor meghaladó időtartamig tartott a szoptatás. Ezen kritérium alapján az embergyerek elválasztódása kb. 4 és fél éves korában történne. 

Összefoglalva, Dettwler az embergyereket a nagytestű emlősökhöz és különösen az emberszabású majmokhoz hasonlítva azt a következtetést vonja le, hogy az embergyerek természetes elválasztódása 2 és fél, illetve 7 éves kora között következik be. Egyúttal az antropológus felhívja a figyelmet arra, hogy ezen kutatási eredmények nem alkalmasak annak meghatározására, hogy a babának meddig kellene szopnia.
A kultúra és az életmód ugyanis olyan fontos tényezők, melyeket egy analízis idejére félre lehet tenni, de a döntéseinket mindenképpen befolyásolják. Ráadásul minden anya-gyermek párosnak magának kell eldöntenie, hogy mikor érjen véget a szoptatás.
Viszont a tanulmány felhívja a figyelmünket arra a szakadékra, ami a társadalmunk elvárásai és a biológiai "programunk" között létezik. És csakis ezt megértve lehet egy olyan kompromisszumot kialakítani - mindenkinek a saját szája íze szerint - ahol megpróbáljuk közelíteni a két szempontot.


Források:
Dettwyler K.A. A time to wean: the hominid blueprint for the natural age of weaning in modern human populations. In: Stuart-Macadam P, Dettwyler KA, editors. Breastfeeding: biocultural perspectives. New York: Aldine de Gruyter; 1995
http://www.kathydettwyler.org/detwean.html